Meg az is volt, hogy tegnap kettecskén maradtunk Barátnőmmel a balatoni házban, és jött a vihar, és én csendben megjegyeztem, hogy félek, és onnan kishíján eluralkodott rajtunk a pánik, próbáltuk bezárni belülről a rácsot (nem sikerült, mert kicsit részegek voltunk), aztán ittunk még, hogy ne féljünk, de én éjjel, mikorra kiment az alkohol hatása, felébredtem, hogy szomjas vagyok és félek. Kishíján felébresztettem Barátnőmet, hogy ezt közöljem vele, de aztán mégse voltam ilyen önző, aztán mára kiderült, hogy ő is folyton felébredt minden zajra, baltás gyilkostól tartva.
Hogy bírják az egyedül élő öregek ezt?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.