A fürdőruhást azt elmesélem, egyrészt mert imádom égetni magam, másrészt addig sem kell az exceltáblában pöcsölni.
Szóval az úgy volt, hogy felkerekedtünk a strandon lévő bódéhoz fürdőruhát venni, mivel itthon hagytam az alsót. (Illetve a kapkodásban összekevertem egy másik - fürdésre alkalmatlan - bugyival, de ez mindegy.)
Az állványhoz lépve leemeltem egyet közelebbi megszemlélés céljából, mire támogatólag odajött az eladó és közölte, hogy "az jó lesz, mert kis cicire való". Úgy tettem, mintha nem hallanám, de nem adta fel: további modelleket ajánlgatott, mindegyiknél jól hallhatóan hansúlyozva, hogy "ez is kis mellre való", ezt legalább 5ször mondta el. Majd mikor a próbafülkének nevezett függönyszerűség mögött próbáltam próbálni, hallottam, ahogy rákezdi Barátnőmnek: "látom ám, mi a probléma: alulra nagyobb méret kell, mint felülre".
Megértettem volna, ha a biznisz reményében a helyes útra próbál terelni, ha mondjuk az asztalra csapva közöltem volna: "adja ide a legnagyobbat", vagy hogy "ide egy sátrat de nyomban", de nem ez történt, mert csodák csodájára a legelső, amit leemeltem, pont passzolt amúgy deformált, már-már orvosi esetnek számító testemre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.