Imádom, mikor az egész napom bambulva, hasfájva plusz "tégla a hasamban" érzéssel telik, és az adja meg a ritmust, hogy milyen ütemben kapkodom be a fájdalomcsillákat.
Ennél már csak Tillának rosszabb (bár nem tudja), mert ma megyünk doktorbácsihoz, mert az egyik körmünk dugóhúzó irányba nő, és emiatt sántítunk. A doki marokra fog fogni minket, amit egyáltalán nem tűrünk (de muszáj, mert kicsik vagyunk), és le fogja csippenteni a körmünket. Utána sértetten tollászkodunk majd. Azt - gondolom - nem vesszük majd észre, hogy nem sántítunk már. Nem vagyunk túl okosak. Viszont szeretjük a nedves salátalevélbe dörgölni a fejünket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.