Azon ritka napok egyike ez, mikor órákat tölt egyedül, otthon. Sokáig aludt. Mikiegeres pólóba bújt. Elővette a régi zenéit, amiket valamikor ronggyá hallgatott. Cafe del mar 7, már el is felejtette, mennyit hallgatta ezt is. Tosca. Emlékszik, a 4-es és a 11-es szám a kedvence. A 4-est mindig visszaléptette az elejére többször egymás után, most is így tesz. Régi képeket, videót is talál, meglepődik, milyen kövérkés volt néhány évvel ezelőtt (és milyen fiatal).
Tulajdonképpen unatkozik, elszokott az egyedülléttől. Kiveszi a húst a fagyasztóból, hogy estére finomat főzzön a hazaérkezőnek. Mindig előre dúdolja a következő számot. A számok sorrendje is olyan dolog, amit elraktároz az agy akár évekre visszamenőleg is. Elefántos tálcán hozza be magának az ebédjét. Ezt is Tőle kapta – mint annyi mindent az elmúlt 4 évben. Elefántos tálcát kapni igazán nem mindennapos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.