Tegnap megültük a családi szülinapot időnek előtte, és kaptam szép ajándékokat, meg az is volt, hogy Rockbandeztünk O-nál, és már el tudom dobolni a Metallica Enter sandmanjét hard fokozaton 89 százalékosan. Egyértelmű, hogy egy rocksztár veszett el bennem (a néger énekesnőn és még sok más dolgon kívül. Ha író lehetnék, Sylvia Plath lennék, vele csak annyi a baj, hogy az 1. regénye után megölte magát).
Az a baj, hogy ezt a játékot rajtam kívül mindenki hamar megunja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.