Mikor hazaértem, csábító illatok fogadtak, meg gyertyafény, meg ragyogóan tiszta és rendes pecó, meg terített asztal. Dijoni mustáros-fehérboros-hagymás csirke felsőcomb ropogósra sütve, burgonyakrokett, bor, belga trüffel. Igazán megse érdemlem na. Boldog vagyok és szerencsés (jó, hogy nem német, mert akkor mondhatnám, hogy glücklich und glücklich).

(A melónap amúgy úgy végződött, hogy egész napos gyomorideg, aztán a főni néni megszaggatta a ruháit és vallomást tett, hogy ő mekkora gáz arc, majd utalt arra, hogy én is kicsit gáz vagyok, de ő a Főgáz, majd áttettük holnapra a megbeszélést, majd közölte, hogy reméli, nem baszta el a szülinapomat. Erről azt gondolom, hogy nem elég ő ahhoz, hogy elbassza. Csakazértse.)