Idén még nem írtam évösszefoglalót. Néha pedig jól jön, hogy vissza tudom olvasni, mikor mi volt.
Hát, idén sem szarral gurigáztam. (Például megtanultam és használatba vettem ezt a kifejezést.) Tavaly ilyenkor még máshol laktunk és máshol dolgoztam. Mindkét változás pozitív, én akartam, én választottam. A pecó tiszta ügy, ugyan vannak negatív oldalai, amik menet közben derültek ki, de ez így a normális. Szeretünk itt lakni, szeretjük a színeket, a bútorokat, amiket választottunk.
A meló téma már ambivalensebb. Megtapasztaltam egy másfajta terrort, ami ugyan távol van Abszurdisztántól, de - talán pont ezért - sokkal húsba vágóbban készít ki, teljesen értelmetlenül. Ráadásul "papíron" ez az álomállás (nekem), és sok szempontból tényleg az, leszámítva a nehezen viselhető mindennapokat. Rendszeressé váltak a gondolatmenetek az életképtelenségemről és a túlérzékenységemről. (Ne bólogass. Érezz együtt. Szegény Iksz. Szörnyű az élete.)
Mi volt még idén?
Barátnőmmel eltöltöttük az 5. közös karácsonyunkat. Az elsőt még külön töltöttük, a 2 ünnep közötti napokban pedig a hó elzárt minket az én akkori otthonomba 2005-ben, ő beteg lett, én meg ápolgattam, szép volt. De most tényleg nem akarok 2005-ig visszamenni.
Tilla többször is halálos beteg lett, de minden alkalommal túlélte. Már nem számoljuk, hány éves.
Voltunk Londonban meg Prágában, vettünk szép csészéket a Starbucksban, tavasszal síeltünk, de nem voltam fitt, mert a sportra idén nem jutott idő.
Újévi fogadalom nincs.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.