Teljesen kész vagyok, úgyhogy nyiffognék kicsit.
Marha sok munka van, napi másfél órával több utazás, nem elegendő megbecsülés, nem látom a végét, egyre csak jön minden a fejemre, és már nem bírok több problémát, és nem volt rendes hétvégém, és nem tudok menőn és magabiztosan viselkedni, és ez felülírja a boldogulási esélyeimet, pedig sajnos túlnyomórészt ez számít, és emiatt rágörcsölök a laza menőségre, ami nyilvánvaló diszkrepanciát vagymit okoz. Nem is érdekel már esse. Csak hadd aludjak, és ne fúrjon senki, mármint igazából, fúrógéppel vasárnap reggel, meg porszívózni se kéne hétköznap reggel 7kor, amikor én 7.10-kor kelek.
Ennyit kérek. Meg vacsorát.
(Utóbbit nemsoká kapom, legalábbis ígéretesek a hangok és az illatok)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.