Életemben, és a közös életünkben is először, eljutottunk egy olyan pontra, hogy elutazhatunk bárhová, ahová akarunk. Vagy vehetünk valami nagyot. Kicsit jobb kocsit, vagy új bútort, vagy rég vágyott kütyüket. Illetve ha okosan kombináljuk, akkor ezekből több is megvalósulhat. Pénz állt a házhoz, és ez most a saját munkánk gyümölcse. Mi kerestük, és arra költjük, amire akarjuk.

Úgyhogy elmerültünk az édes szenvedésben, hirtelen semmi sem elég jó, vagy nem éri meg, ár/érték arányokat emlegetünk, keressük a közös nevezőt az i-phone 4 és a new yorki szállás ára között, kritizáljuk a kanári-szigeteki homokot (nem elég fehér), és már most tudjuk, hogy nagyon-de-nagyon nehezen fogjuk eldönteni, végül mire menjen. Tegnap voltunk New Yorkban, Nizzában, Cipruson, a Kanári-szigeteken, Thaiföldön, vettünk i-phone-t, i-pad 2-t, kötelességtudóan említést tettünk a visszafizetendő hiteleinkről, valamint én tettem néhány álszent megjegyzést arról, hogy ami igazán fontos, az nem megfizethető, mertugye egészség, szabadidő és jókedv. 

Szerintem New York lesz. Vagy nem.