A kanyar után hirtelen a szemedbe süt a nap, ahogy visszaverődik a Dunán. Az út egyenes, a mozgásod beáll, minden lépésed tökéletesen egyforma. A lélegzeted egyenletes, a karod lendül. Eszedbe jut minden, mégsem gondolsz semmire. Űr van a fejedben, csak egy mozgásban lévő test vagy, amit átmelegít a nap. Még nem fáj semmi. Azt hiszed, gép vagy, és ettől boldog vagy. Boldog gép.
Ma megkezdtem a futószezont.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.