Soha nem voltak világmegváltó álmaim. Nem akartam 4 éves koromtól orvos vagy balerina lenni. Nem tűztem ki a zászlómra, hogy embereken akarok segíteni, vagy alkotni akarok. Minimalista szorgalmas voltam, amit kellett, azt megtanultam, hogy meglegyen az ötös/pontszám, a többivel alig foglakoztam. Jó nyelvérzéket örököltem, a nyelvtanulás sikerélményt okozott, ezért itt egy kicsit felülteljesítettem. Nem nagyon, például nem mentem nyelvszakra vagy ilyesmi, mert minek, inkább valami olyat választottam, amivel több mindent lehet kezdeni, attól függően, mit hoz az élet.
Mostanra sem változott ez. Nincsenek extra célkitűzéseim, nem akarok magasra ívelő karriert (egy icipicit még mehet feljebb, na). Kis sikerélmények, párkapcsolat, otthon, gyerek (mondjuk ez pont nem olyan egyszerű). Nyugalom, sport, sorozatok, könyvek, szórakozás, barátok, család. Ennyire vágyom. És persze fejlődni is szeretnék, okosabb, bátrabb, rendszeretőbb, nyitottabb, laposabb hasú, szebb stb. lenni, de igazából semmi extra.
Középszerű vagyok? Asszem, ezt nehéz szépíteni, de nem rossz ez így nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.