Juj, holnap vért adok. Önszántamból teszem, nincs tűfóbiám és nem szoktam elájulni, mégis kicsit aggaszt. Egészen pontosan az a pillanat aggaszt, amikor átszúrja a hatalmas tű a vénát, és pár pillanatig egyre jobban fáj. Ezt igazán ki lehet bírni, de mindig úgy érzem, hogy hajszál választ el a pániktól, mert nem tudom, meddig fog erősödni a fájdalom, és mi van, ha nem bírom tovább és el kell rántanom a kezem, benne a vastag tűvel, az pedig már ugye horror.

Viszont utána igazán olcsó nőcske leszek, egyetlen pohár bortól berúgok. Emiatt is megéri. Meg lehet menőzni a kötéssel az irodában.