A tegnapi évkezdést megkönnyítette a napsütés, meg hogy mindenkinek egyformán munkaundora volt, szinte vidáman telt. Mára gyűlölök mindenkit, a főnökök lefelé taposva szerzik az életkedvüket, én pedig ugyebár túlérzékeny vagyok, és képtelen adaptálódni az arroganciához, pedig az kellene, de igazából nem is akarok, jobb szeretem magam ilyennek. Csak így lenyomnak, mint a bélyeget. Ez nem is dilemma, csak ténymegállapítás. A jettára gondolok ilyenkor. Meg hogy nincs jogom panaszkodni igazából.
Mikor lesz már téli szünet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.