Berlin - szerintem - 3 parára épül:

1. Holokauszt-para

2. Fal-para

3. Modernség-para.

1. Holokauszt-para: ennek fő megtestesítője a Holokauszt-emlékmű, ami sír-szerű betontömbökből áll egy hatalmas téren, ami alatt kiállítás van. Először nem tudtam eldönteni, tetszik-e ez a műalkotás, de aztán úgy döntöttem, igen. Egyszerű és nyomasztó, közben grandiózus, végülis milyen legyen, ha nem ilyen? A kiállításon persze elsírtam magam. Érdekes összehasonlítani a World Trade Center "kiállítással", ami szintén elhunytak emlékére épül, de annyira gusztustalan módon, hogy az ember még elszomorodni sem tud rendesen (bár a "911 hős kutyái" című könyv láttán majdnem sírtam). Berlinben nem ez van, bár nyilván más a megközelítés, itt önostoroznak, Amerikában hazafiaskodnak. Ezen kívül csomó más, kisebb holokauszt-emlékműbe lehet botlani.

2. Fal-para: itt egészen a faldarabkás hűtőmágnesig el lehet jutni, de persze ez is lenyűgöző. Hogy így kettévágtak egy várost. A legjobb a west-side gallery, ami a fal egy meghagyott szakasza (kb. 1 km), és kurva jó festmények vannak rajta.

3. Modernség-para: váratlanul nagyon designos, modern épületek bukkannak fel a lepukkantak között, meg design üzletek és pop-up üzletek, és mindenhol rengeteg a meleg pár, fiúk-lányok vegyesen, illetve pont hogy nem vegyesen, a hotelünktől pár méterre volt egy női utazási iroda (!) és egy leszbi bár. Az utóbbiban salsa est volt épp, de senki ne képzeljen el semmi szépet, itt is jellemző a leszbikus=férfias egyenlet, ezt egyszer valaki magyarázza meg nekem. Ami viszont csodálatos volt, az a teljes, őszinte, józan felszabadultság, ami itthon csak akkor van, ha mindenki atom bebaszik living roomban.