Tavaly nem voltunk a Szigeten az álomnyaralás miatt, de idén mindenképp ki akartam menni, legalább 1 napra, hogy meglegyen az életérzés. Közhely, de van ott egy sajátos atmoszféra, átmegyek a hídon és megnyugszom, még bőven az első long island ice tea vödör előtt.
Ez a vödörből ivás is kezd beépülni a saját sziget-tradíciók közé, bár a long islandet ma reggel nagyon bántam.
Ezek voltak:
Hurts: kedvelem őket, talán nem annyira koncertzenekar, de nagyon jó hangja van élőben is a csávónak. Dopeman: abszolút érthetetlen, hogy valaki fizet neki azért, hogy alsógatyában olyanokat ordít, hogy "kurvaanyátokat, szarjátok a fejemre a gecit", ez nagyjából szószerinti idézet, 2 percig érdekes jelenség volt, aztán már inkább idegesítő. Placebo: belenéztünk, nem szeretem, nem érdekelt. Afrikai falu: na ez a tipikus Sziget csoda, amire nem számítasz, csak arra jársz, és beléjük botlasz, akikről még sosem hallottál, de páros lábon ugrálsz azonnal. Aztán hirtelen megunod.
Magic mirror melletti valamilyen bár: itt ismerős a dj, aki elmondja, hogy csak betesz egy egyórás mixet, nyom egy entert, aztán elmegy körülnézni. Így megy ez.
Magic mirror: ha még egyszer, azaz ezredszer megnézem a buzicowboy műsort a piros hajú travi háziasszonnyal, akkor valaki lőjön fejbe. A piros hajú travi (nem paróka volt, így mindig felmerül a kérdés, hogy héköznap hová teszi a piros loknikat?) minden évben lejt egy borzalmas hastáncot, amivel lenyűgözően boldoggá teszi magát. Rázza magát a színpadon, és szirupos boldogság önti el az arcát, ilyenkor őszintén irigylem (persze igazából nem). Falusi Mariann is volt, sajnos addigra elhagytam a tetthelyet. Amúgy a MM-ben diszkriminálva vagyok, mert a műsor a meleg pasiknak és a heteró csajoknak szól. (Kéne egy olyan is, ami a heteró pasiknak és a leszbi csajoknak szól, bár nem biztos, hogy ezen csoportok összeeresztése szerencsés lenne.)
Holland húszéves fiúk: velük a józanító vacsora alatt ismerkedtünk meg, már kifelé menet. Nagyon kis cukik voltak, azt mondtuk nekik, hogy 25 évesek vagyunk és O-val ikrek (mondjuk ez szinte hihető), és hogy a férjeink otthon söröznek. Megkérdezték, mit tanulunk, meg ilyenek, és megették a megmaradt tésztánkat.
A por évről évre kevesebb, a wc évről évre több, jövőre is megyünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.