Azon gondolkodtam, mennyire érdekes, hogy az ember többnyire nem ismeri a felette lakó szomszédját. Legalábbis abban az esetben, ha többlakásos házban, és nem a legfelső emeleten lakik.
Mert ugye felmegy a saját emeletéig, és mikor a kulccsal próbál beletalálni a zárba, elmennek mellette többen is, vagy maradnak még a liftben, akik tovább mennek, de arra nem derül fény, hogy közülük pontosan melyikük az, amelyik pont felettünk lakik. Azt tudjuk (halljuk), mikor szokott zuhanyozni, hánykor húzza ki a kinyithatós rekamiét stb., de azt nem, hogy a feljebb haladók közül ki az. Lefelé minden világos, hiszen mikor mész le, elmész az alattad lakó mellett, mikor ő a kulccsal zörög a zárban épp. Te tudod, hogy ő tudja, te mikor zuhanyozol, hánykor húzod ki a kinyithatós rekamiét stb., csak nem tudja, hogy pont te vagy az. Valószínűleg nem is árulod el neki, hogy te vagy az, mikor udvariasan biccentesz. Talán még kuncogsz is magadban.
Egészen addig, míg nem válik feltétlen szükségessé a megismerkedés. Például a minap csöngetett valaki, akiről én tudtam, hogy az alattunk lakó. Mikor ajtót nyitottam, láttam a szemében, hogy "aha, te vagy az", és rögtön tudtam, hogy baj van, mi másért csöngetne. Sajnos beigazolódott a félelmem, nedves foltok vannak a fürdőszobája plafonján, úgyhogy újabb tortúra előtt állunk (fürdő szétverése), ezen kívül megtudta, hogy mi lakunk fölötte, az összes titkunkhoz arcot társít.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.