A modoros futónál már csak a technokrata edzőterembe járó a viccesebb - vagy ez már inkább átlagosnak mondható. Fogom magam, és elmegyek kardiózni egy kicsit. A sztepperen folyamatosan nyomon követem a következőket: elégetett kalória mennyiség, taposási erősség, megmászott emeletek száma (?). A pulzusmérő szalag a mellkasomon, az órát, ami kijelzi, rácsatolom a gépre. A gép is mér pulzust, ha ráteszem a kezem a fogantyúra, kézenfekvő tehát, hogy az edzés alatt időnként összehasonlítsam, és elemezzem az eltérést. Közben i-pod a fülemben: külön feladat, hogy a megfelelő taposási erősséghez megfelelő gyorsaságú és hangulatú számot válasszak, egyrészt hogy ritmusban maradjak, másrészt hogy "felépüljön" az edzés. Valóságos kis személyi edzővé válok ilyenkor, szinte hangosan buzdítom magam. Mindeközben a tv-ben teniszmeccs megy (Roland Garros), azt is nézem. 

Közben hiányérzetem van, mert nincs nálam telefon, és semmilyen internetezni képes eszköz, tehát simán lehet, hogy lemaradok valamiről. És lépésmérő sincs a cipőmben, szégyenszemre.