Erősen tini korban járt már. Az elejét horpadás, az oldalát némi rozsda díszítette. Szép zölden csillogott (hiszen metál). A szíve kifogástalanul ketyegett. Sosem hagyott cserben, csak akkor, ha előtte én őt - ha nem kapcsoltam le a lámpáját, bosszúból 1-2 óra múlva már nem volt hajlandó elindulni. Igaza is volt a maga módján. Nem volt sem korszerű, sem kényelmes, csinosnak is csak közepesen csinos, de ő volt az első saját. Megérett a cserére.  Tegnap este 10-kor feltettük a használtautó pont hura, ma este 8-kor aláírtam az adásvételi szerződést és átvettem a csekély készpénzt. Búcsúzóul megpaskoltam a fenekét. Viszlát, Breki.