A tengerparti nyaralásnak van egy olyan fázisa, amikor már jópárszor fürödtél, feküdtél a napon, megbámultad az összes körülötted fekvőt, kibeszélted őket, megtippelted nemzetiségüket, a  és eljön a lassulás, a kellemes unalom előszele.

Ilyenkor jön az, hogy az ember odasétál a víz széléhez, nézi, ahogy nyaldossák a lábfejét a hullámok, kavicsot, kagylót szed, cápát keres a tekintetével, homokkupacot rugdos stb. Ezek teljesen önfeledt és gondolattalan percek.

Na ezeket a  perceket utólag videón visszanézni több mint zavarbaejtő. Konkrétan jobbra-balra toporgok lehajtott fejjel, mint egy idióta. Körözök a homokban a lábujjammal, lapos kövekkel kacsázok, egy-egy jól sikerült dobásnál hátranézek Barátnőmre, hogy "láttad? hármat pattant!", mint egy ötéves. Persze fürdőruhában vagyok, és idén nyárra sem készült el a testem, ráadásul 10 év múlva úgy fogom nézni ezt a videót, hogy de sovány voltam akkor.

Igazából persze nagyon jó volt!