Ballag a medve

Az elmúlt 24 órának a szokásosnál több részét töltöttem fájó testem börtönében. Ez részben abból fakadt, hogy végre elmentem fogorvoshoz, a régi már csak szájsebészkedik, és nem fűlött a fogam (haha) újat találni, de aztán ajánlottak egy munkahelyhez közeli rendelőt, de végül pont aznap elromlott a szék és máshová kellett mennem. A fogorvos pakisztáni, ami érdekes, mert rajta kívül csak 1 pakisztánival találkoztam életemben, és az pont ugyanígy nézett ki, meg nekem amúgy is érdekes, ha valaki pakisztáni, és elgondoltam, mennyi atrocitás érhette itt nálunk, mivel pakisztáni, lehet, hogy büntetésből lett fogorvos, hogy visszaadja a kínt... persze nem, mert kiváló munkát végzett, és már csak 3szor kell mennem hozzá, hogy tökéletes legyen a fogsorom, és este 10-ig olyan voltam utána, mint akit szélütés ért, mert a fél arcom egyáltalán nem mozdult, és Barátnőm szerint ez vicces, persze tényleg az, csak ne lettem volna olyan éhes és szomjas.

Aztán boldog volt az este és az éj, egészen reggel 5 óra 2 percig, amikor is kirántott az ágyból az alhasi görcs, persze az elején kell bevenni a gyógyszert és akkor nincs semmi baj, de én az elején még nem ébredtem fel, tehát reggel fél 7-ig fetrengtem a görcstől, kéne ilyenkorra valami injekció, az gyorsabban hat, esküszöm, szívesen hasba szúrnám magam ilyenkor, csak ne kelljen ezt elviselni. Arról ne is beszéljünk, hogy állítólag a szülés is ilyen, csak hatványozottan, és sokkal tovább tart, legalább edződöm, legyünk pozitívak, mint mindig.

Fájás elterelés képpen elolvastam Papp Diána Kerek perec című regényét, mondanám, hogy az is fájt, de nem lenne igaz, kiváló fájdalomcsillapító, figyelem elterelő.

Most egy ideig ne fájjon semmi. Nem viselem jól.