Hazajöttem egy igazán foscsi nap után (mindenki kibaszott köcsög), unom a rám ömlő stresszt, a sötétben hazaérkezést - pedig csak most kezdődik, és gondoltam, megérdemlek egy csevapcsicsát a Montenegrói Gurmanból, meg akartam rendelni a neten, de a monitor nem működött, kipróbáltam másik konnektorban, ott igen, de ott nem ért el a gépig, hosszabítóztam, szarakodtam fél órát siker nélkül, gondoltam, velem nem babrál ki, majd megrendelem i-paden, de az tökig, vagy még annál is jobban le volt merülve, sebaj, akkor nem eszem, beérem szellemi táplálékkal, bekapcsolom a tévét, ami persze nem sikerült, 10 percig mutatta, hogy T-home, nagy rózsaszínben, a kurva anyját, ki-be kapcsolgattam, de hiába, aztán hazaért a csajom, leült a gép elé, én duzzogva mosogattam (a csap bezzeg működik), Barátnőm kérdi 2 perc múlva, hogy mit rendeljen nekem, működik a monitor, csak megmozgatta kicsit a zsinórt, én is megmozgattam 50szer nyilván, mindegy. A tévét is 2 perc alatt bekapcsolta.
A csevap isteni volt, ma már nem nyúlok semmihez. Az ios7-es kalandjaimat még nem is meséltem, majd legközelebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.