A repülőn az az igazi nagyon idegesítő alak ült mellettem, aki eröltetetten próbált beszèlgetést kezdeményezni ("ti is Isztambulba mentek? Ezt jòl kitaláltam!"), aztán tisztázni akarta, hogy egészen pontosan mikor és mennyiért vettük a jegyet, és ebben hány db, milyen méretű poggyász van, hogy közölhesse, hogy ő hamarabb vette, olcsóbban és nagyobb a poggyásza. Aztán rángatni kezdte a biztonsági övem, mert mellényúlt, aztàn mondta, hogy "bocsànat bocsànat", és sportfoltja volt mindkét hónaljàn, és félt, hogy lezuhanunk.
Persze ez mindegy. A vàros elsöre meglepöen modernnek tünt a sok èpülö felhökarcolóval, aztàn meglepöen koszosnak ès büdösnek, ès èn is meglepöen elveszettnek, pèldàul sokkal kevesebb a nö az utcàkon, mint férfi, ès köpködnek, meg a szaguk is màs, dehàt èn akartam ùjat làtni. Aztàn sok szépségbe ütköztünk, meg mèg lazulunk kicsit, ès szupi lesz. Isteni a kaja, ez màr biztos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.