Tök szomorú, hogy a munka, amit minden nap végzek, teljesen felesleges, vonalakban nézzük. Nem ad hozzá semmi érdemlegeset a világhoz. A gazdaság élénkítésében talán van egy minimális szerepem, ami állítólag jó nekünk. Mit csinálok? Ülök az infrastruktúra közepén, és információt továbbítok, közepesen érdektelen témakörökben. Adatokból riportot készítek, kérdésekre válaszolok, újabbakat kérdezek, telekonferenciákba tárcsázom be, ahol a résztvevők többségének akcentusát bajosan értem (gondolom ez kölcsönös és ők sem értenek engem), ha jó napom van, akkor gyártatok valamit; a produktivitásom csúcsa, ha benne van a tévében a munkám - ilyenkor még büszke is vagyok. Ráadásul ezeken ugyanúgy stresszelek, mint egy orvos, vagy mint aki hidat épít.
Ez nem panasz, inkább önkritika. Nem lehet mindenki festőművész, de jó lenne alkotni valamit, legalább néha. Lehet, hogy kötök egy sálat. Hogy kell?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.