Ballag a medve

Kedves Olvasó!

Megváltoztak az alapvető körülmények. Majd' egy évtized után egyedülálló lettem. A részletek nem tartoznak ide. Öreg vagyok és szomorú.

Ebből következően, úgy érzem, úgy helyes, ha ezt a blogot itt és most bezárom, vagyis abbahagyom.

Mély önismerettel rendelkezvén, feltételezem, hogy hamarosan kitüremkednek a grafomán hajlamaim, és új blogot kezdek. Ha van köztetek olyan, aki nem ismer személyesen, és/vagy kíváncsi egy esetleges folytatásra, és/vagy bármi mondanivalója van nekem, az legyen kedves, és írjon emailt az iksz.chill@gmail.com email címre.

Legyetek jók, csók.

Futás = csodaszer, minden jobb utána, sőt, már közben is, fusson mindenki. Csak ne vasárnap este 7 és 8 között a Margitszigeten, mert olyankor kezdődik valami műsor, és konkrétan ölik egymást az emberek a parkolóhelyért, a békés, színvonalas szórakozás szellemében.

Ha valaki eddig nem tudta volna, melyik a világon a legrosszabb film, akkor elmondom, hogy a Szexvideó című. Nem nagyon néztem meg, mire ülünk be, gondoltam Cameron Diaz nem (volt) rossz csaj, némileg humoros is szokott lenni, hát akkor hátha. Na de Cameron Diaz most már egyenlő Madonnával, túlgyúrt test, pofacsontra feszített arcbőr, öregedés rosszul viselése, ripacskodás, és valami annyira ökör fasz történet, 3 db (!) poénnal, hogy az ember elszomorodik. A férfi főszereplő az Így jártam anyátokkkal-ból a nem Ted és nem Barney, hanem a harmadik (nem tudom a nevét), na ő a világ legrosszabb színésze, ezt is megtudtuk legalább. Kéremvisszaapénzem.

Amúgy nem értem az életet, (nyilván a halált se,) majd egyszer talán elmagyarázza valaki, vagy hirtelen vége lesz, nem tudom, melyik előbb. Azon sem lepődnék meg, ha holnap szőkén ébrednék Kaliforniában. Úgy értem, bármi megtörténhet. Persze barna vagyok Budán, ebben legalább hiszek, emellett kitartok.

Bárki bármit is mond, Anthony Hopkins egy kicsit egy kaptafa az összes szerepében. Nem baj ez, csak szögezzük le.

Én is rohadtul egy kaptafa vagyok, és még csak nem is szereplek semmiben.

Szóval ne járjon a szám.

A tengerimalac már megint gyengélkedik. Nem eszik, és depressziósan. vádló tekintettel néz. Tegnap levittem a dokihoz, nem talált rajta kivetni valót. Pedig a fogaival lehet valami, mert a gyufaszál méretűre és alakúra vágott uborkát és paradicsomot kézből megeszi, van, hogy olyan sebességgel, hogy nem tudom tartani a tempót a szeleteléssel, mert már sürgetően szuszog a következő falatért. Így nehéz volument elérni, legalább fél óra egy étkezés. Mivel a fog vizsgálat is negatív volt, kinézem belőle, hogy pszichés alapú a probléma. Lehet, hogy szórok egy kis xanax morzsát a következő uborka szeletre.

Időnként, úgy látszik, gyökeresen átalakul az élet, erről még nem tudok semmit, főleg semmi jót mondani.

Az átalakuláshoz tartozik, hogy deszkát cserélek: a wakeboardot a szörfre méghozzá, egy kis időre. Nem windsurf, hanem az az igazán menő, mikor állsz a hullámokon. Mármint próbálsz állni, gondolom. Ez lesz, Angliában. Köszönöm annak, aki hívott, és most ellövöm azt, hogy soha jobbkor.

Amikor annyira kilàtàstalan minden, hogy a szar is keserû, akkor beülsz a hintàba, amiben utoljàra gyerekkorodban ültèl, ès alig fèrsz bele, a lehùzhatò fakorlàt elakad a hasadban, feszül a kötèl, egyfolytàban csípnek a szúnyogok, ès elkèpzeled, hogy tökèletes nyomor lenne, ha leszakadna alattad a hinta, mert akkor tènyleg papírod lenne a megèrdemelt önsajnàlatról, de nem szakad le, bírja a kis geci, ahogy te is bírod, mert erôs vagy, mint a sodort kötèl. 

A mai nap kérdése, hogy hol kezdődik a rasszizmus, van a házban egy botrányos cigány család, 100 gyerek, "rák egye a beled" típusú ordítozás, hangoskodás stb., és ma a legkisebb (5-6 éves), aranyosnak tűnő kislányuk megszólított a lépcsőházban, hogy hogy hívnak, hányadikon lakom, meg ilyenek. És jött fel velem a lépcsőn, próbált beszélgetni. Én nem tudtam először másra gondolni, mint hogy kilesnek, kirabolnak stb., aztán rájöttem, hogy szerencsétlen kislány ezt a reakciót, a bizalmatlanságot kapja 0 éves korától, hogy legyen akkor belőle "rendes" ember (gondolom pont ilyen élményei voltak Mundruczó Kornélnak, mielőtt megírta a Fehér istent /nem/), és akkor megerőltettem magam, és beszélgettem vele kicsit. Ha "fehér" kislány lett volna, eszembe se jut ilyesmi, sőt, talán még be is hívtam volna az előszobába, hogy megnézze Endrét és Sanyit. Jelen esetben lapjával kúsztam be az ajtón, hogy ne lásson be a gyerek.

Hogy kell ilyenkor viselkedni, mit "kell" érezni? Ilyen helyzetekben lehetne segíteni a mindennapos foson valahogy.

Az mennyire durva, hogy apukám átdobta a halott egeret a szomszédba. Mert fasírtban vannak. És benne volt a pakliban, hogy ök dobták ide. Koppant az egér. Hallottam.