Eszembe jutott tudatom sötét bugyraiból egy történet, ami számomra leginkább égő, de nektek vicces lehet.
Kb. 8 éves lehettem, az akkor divatos (vagy legalábbis én azt hittem, hogy az) fülvédőt hordtam (szőrös kerek tárcsák a fülön, amelyeket a fejtetőn végigfutó drót fog össze).
Építőipari szakemberek mellett vitt utam, akik rám nézve, a következőt kérdezték:
- kislány, mit hallgatsz?
Erre halálfélelmem támadt (humorérzékem még csak kialakulóban sem volt), és sprinteltem hazáig. De csak nem bírtam megnyugodni, így becsöngettem a szomszéd nénihez, hogy elmeséljem a borzalmakat, amelyeken átestem. Nem emlékszem, hogy röhögött volna, de lehet, hogy csak nem vettem észre...
Milyen idióta kisgyerek voltam???
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.