Ma tortilla készítésre adtam a fejem, mert volt a Nők Lapjában egy tönkölyös tortilla recept, ami direkt inzulin rezisztenseknek való. A tönkölylisztnek az a lényege, hogy egyrészt lassú felszívódású, másrészt minden ételt elront. Egyrészt fűrészpor ízt kölcsönöz, másrészt, ha sütsz vele, akkor nem úgy viselkedik, ahogy kéne.
Ennek a receptnek volt annyi esze, hogy kis fehér lisztet is előírt, így használható volt a tészta. Elég macerás, mert minden egyes tortillát sodrófával ki kell nyújtani vékonyra, és ekkor rájöttem, hogy lehetetlen kör alakúra csinálni, viszont kicsit olyan, mint amikor a felhőkben formákat keresünk, itt is volt Kis-és Nagymagyarország alakú, Románia és Ausztria alakú, több ország alakját nem ismerem fel, volt Balaton-forma (ezt nyilván elbasztam, mert nem lehet feltekerni), szóval ezzel remekül el lehet ütni pár unalmas órát, és akkor még az egyenkénti sütésről, és a csirkés töltelék elkészítéséről nem is beszéltem.
A főzéssel nekem az a bajom, hogy sokáig tart, macerás, koszos, és a végén maximum egy közepesen ehető étel kerül ki a kezeim közül, és utána még mosogatni is kell; de azt kell mondjam, ez a tortilla kifejezettem finom lett. Örüljünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.