Vasárnap megnyitom a wakeboard szezont, amit rettegve várok, mert már tudom, mire számítsak. Az aggályaim egyrészt a hideg víz - ezt semlegesíteni fogja a halálfélelem okozta adrenalin -, másrészt az esések okozta fájdalom (annyit mondok: Superman póz, tehát egyik kézzel még próbálsz kapaszkodni a kötélbe, a tested vízszintesen repül utánad, a deszkád ki tudja hová repült, majd egy óriási becsapódást követően méterekre merülsz a víz alá), harmadrészt pedig a kínzó, napokig/hetekig tartó izomláz olyan helyeken, ahol nem is sejtetted, hogy valami féle izom kezdemény is lakik.
Az izomláz ellen már most küzdök, fekvőtámaszokkal és kézi súlyzóval, így sokkal jobb helyről kell, hogy induljak, mint tavaly, nem beszélve a valamelyest már elsajátított technikáról, szóval nyert ügyem lesz.
Egyébként ez is csak egy drog, mert az óra elejétől az óra után plusz 1 óráig teljesen irreálisan feldobott állapotot okoz. Csak ez még menő is. (Képünk illusztráció. Nekem nem ilyen színű a hajam.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.