Ballag a medve

Nemrég olvastam, hogy statisztikák bizonyítják, hogy a nők által elkövetett bűncselekmények nagy része a menstruáció előtti héten történik. Mennyire durván asszony-állatok vagyunk.

Mondjuk gondolom, ezek a nők a többi 3 hétben sem teljesen százasok, tehát nem az van, hogy a rendezett magánéletű, jól szituált irodista hölgy egyszer csak kirabol egy bankot, mert a jövő héten meg fog neki jönni. Legalábbis ebben lehet bízni. Bár azt is olvastam, hogy a terhes nők sokszor nem tudnak reális értékítéletet hozni, és sokszor hoznak ilyenkor utólag maguk számára is "fura" döntéseket.

Szóval kicsit para, dehát éljen a kiszámíthatatlanság. Nálunk ugye duplán is.

Nem teljesen őszinte a mosoly, mikor 22 fokban és óriási szélben, hatalmas hullámok között próbál az ember wakeboardozni. A legrosszabb, mikor vizesen állsz sorban, és szaggatja a szél a habtestedet. Nem lesz tőle motivált az ember, hogy víz fölött maradjon, mivel a víz alatt kellemes meleg van, és szél sincs.

De ugye ez nem szórakozás, hanem kemény sport, úgyhogy végül is jó volt, az utána következő fél nap eufóriával együtt, csak estem egy szupermenest, és közben valahogy megrántottam a lábfejem, ami egyrészt lila, másrészt módjával tudok csak ráállni.

Most viszont csülköt fogok vacsorázni. Ez minden étrendemnek megfelel, mivel kevés benne a szénhidrát (mondjuk köretnek kuszkuszt kértem hozzá), és laktóz sincs benne. A zsírról pedig még senki nem tiltott le, és meg is érdemlem. Pizzát akarok. Pizzát. De azt nem lehet. :(

Mondhatni, eléggé rácsúsztam erre a sorozatra. Pedig nem egy L word, nem olyan szép mindenki, és igazából tök drámai, mindig rossz dolgok történnek. Nem gondolom, hogy kicsit is köze lehet a börtönélethez, viccesnek sem nagyon vicces, de mégis egyben van. Vagy csak simán sorozatfüggő típus vagyok.

Ha valaki örömét leli abban, hogy zöldségeket vágjon gyufaszál méretűre és alakúra, annak 2 karrier javaslatom van:

1. Waldorf-saláta mesterszakács

2. Tengerimalac-tulajdonos.

Az állatunk még mindig nem nagyon tud táplálkozni, kivéve ha megfelelő méretű, ideális szögben és sebességgel nyújtott paradicsom vagy uborka hasábok állnak rendelkezésére. Kicsit olyan, mint amikor valamit be akarsz csavarozni, és el kell kapnia a menetet az anyának (vagy mi). Elképzelhetetlenül sokáig tart, és így is csak a töredékét eszi a szokásosnak. Ráadásul ha egy-egy hasáb rosszabbul sikerül, és nem tudja rögtön megenni, akkor megsértődik és odébb vonul pár percre.

Már nagyon várjuk, hogy jobban legyen, mielőtt éhen hal.

Szegény Endre, éppen lábadozóban van egy betegségből. A kisállatoknál ez nagyjából úgy néz ki, hogy fogalma sincs az embernek, hogy mi baja van. Ráadásul Endre igazi hangulatmalac (ha ember lenne, hangulatember lenne), ha rossz kedve van, akkor látványosan depisen néz, és tényleg nehéz eldönteni, hogy komolyan beteg, vagy csak rossz passzban van épp.

Mindenesetre, tegnap reggel komoly kétségeink voltak, hogy megéri-e a délutánt. Nagyon nyomasztó ez, így aztán mindketten hazajöttünk délután 4-re, hogy nyitásra odaérjünk az állatorvoshoz. Kapott infúziót, amit én úgy képzeltem, hogy lefekszik az állat (talán egy pici ágyacskát is vizionáltam), majd a mellső lábába döfnek egy mini tűt, amibe egy mini állványra akasztott mini nejlonzacskóból csöpög mini cseppekben a folyadék, hát ehhez képest kapott egy sóoldat injekciót a nyakába és kész. Jót tett neki, már eszik is egy keveset, és tényleg úgy tűnik, hogy megmarad még egy időre. Hajrá Endre.

Hajvágás közben, mint ma rájöttem, mindig azon a gondolat láncolaton megyek keresztül:

1. (egy perce vágja): basszus, keveset vág, így minek jöttem el, nem is fog látszani

2. (5 perce vágja): basszus, túl sokat vág

3. (6 perce vágja): nem baj, gyorsan nő a hajam, hamar visszanő  majd

4. (10 perce vágja): áh, ez most nem fog jól sikerülni - nem baj, majd összefogom

5. 3 hónapig sapka

6. a vágás ok, de miért így szárítja??

7. nnna végül is egész jó lett, de jó, hogy eljöttem végre

Nyilván ezen érdemes minden alkalommal ennyit stresszelni. Szenvedünk a szépségért, ugyebár.

P.S.: üdvözlöm azt az olvasót, akire most gondolok, aki ma megbizonyosodott róla, hogy tudja, Endre ki fia-borja, és üzenem neki, hogy már jobban van. Aki magára ismer, kacsintson most a monitorra bal szemmel. ;)

Megkezdtem a nyári szezont, ha vonzódnék a kellemetlen szóviccekhez, úgy mondanám, Balat-ON, de erről ugye nincs szó. Még nincsenek olyan sokan, a hőmérséklet tökéletes volt, a vízhez kellett némi bátorság, de mi az nekem a 19 fokos Omszki-tó után. Egész nyáron ott kéne lenni, na. Például a víz felszínén lebegő döglött halakra lehet mondani, hogy hal-ott, és akkor mindenki forgatja rám a szemét. Pesten nincs ilyen lehetőség. 

Ma megvolt az év első wakeboardozása. Mikor becsekkoltunk, kérdeztük, hideg-e a víz, a recepciós kislány megnyugtatott, hogy á, dehogyis, tök meleg, de én gyanút fogtam, és megkérdeztem, mégis hány fokos. Mondta, hogy 19-20. Ez az eddigi szocializálódásom során egyértelműen kurva hidegnek számított, úgyhogy nem kifejezetten nyugodtunk meg. Aztán mikor kievickéltem az első vízbeharapásom után, megállapítottam, hogy eszembe sem jutott a víz hőmérséklete. Kemény sport ez.

Viszonylag hamar előjött a tavalyi tudásszint, úgyhogy mentem szépen a köröket, persze volt néhány esés is, de ami fejlődés tavalyhoz képest, hogy állva indultam.

A kötélpályás wakeboardozást úgy kell elkezdeni, hogy az ember leül kényelmesen a stég szélére, ami alig pár centivel van magasabban, mint a vízfelszín; megfogja a kötél végén lévő háromszög alakú fogantyút, aztán elindul a kötél, és szépen felhúzza az embert álló pozícióba (ideális esetben. Ha nem találod el a pózt, akkor ha túl előre dőltél, fejes lesz belőle, ha túl hátra, akkor pedig segges. A segges kevésbé kellemetlen.) Amikor így már megy az elindulás, és az ember képes körbe menni, akkor jön az állva indulás. Ilyenkor állsz a stégen, fogod a kötelet, és szépen rácsúszol a víz felszínére. Na, itt tartok én most, és nekem valahogy könnyebbnek tűnt, mint az ülve indulás. Az első dolog wakeboard pályafutásom során, ami elsőre sikerült. A következő a vízre ugrás lesz, ami úgy van, hogy állsz, fogod a kötelet, és mikor megfeszül, ugrasz egyet, rá a vízre. Ez az, ami már igazán menőn néz ki. (Ugye ezért csináljuk az egészet.)

Nagyon klassz sport ez, napfény, víz, állóképesség, izomerősítés - a vázizmokat is erősíti, és akik sokat csinálják, nagyon szálkásak, szóval wakeboardozzon mindenki.

Massza barátnőm nemrég lefutotta a Maratont. Az egészet. Kérdeztem, hogy nehéz volt-e, és mondta, hogy nem annyira, leginkább csak az utolsó félóra, mert ami igazán nehéz, az az előtte lévő x hónap edzés. Ennek egyrészt általános érvényű igazságtartalma van, mertugye lehetne sok mindenkit tisztelni a láthatatlan munkájáért, másrészt pedig rájöttem, hogy nekem azért olyan küzdelmes a szigetkör, mert 35 perc, és ebből nekem is csak az utolsó félóra, ami megvisel.

Gourmet fesztiválra nem érdemes nagyon másnaposan menni, egyrészt mert fárasztó, másrészt mert tetszhalottak az ízlelőbimbók. Ezeket, és a 3300 Ft-os belépő árat leszámítva jó a program, az is jó, hogy sok kicsit lehet enni, nem kell nagyot, és lehet látni Buda színejavát, és ettem rakott krumplit, őzet, mangalicapofát, kecskesajtos tortellini, miniburgert, uborka fagyit (ez pont olyan, amilyennek képzeltem), és cukormentes joghurtos túrótortát. Aztán végül egy focacciával zártam a menüsort.

Közben próbáltam nem gondolni az éhezőkre/minimálbérből élőkre (700 Ft egy mini hamburger, ami kettő falat). Van ebben valami degenerált.