Ballag a medve

Spoiler.

Szóval, tegnap megnéztem az új évad (már a 4.!) első részét, és megint végig tátva volt a szám. Az első 1-2 évadban még az volt a kérdés, hogy mi történt, mi volt maga az apokalipszis, de mostanra ez teljesen lényegtelenné vált.

Már van egy kis farmjuk, zöldségeket termesztenek, állatokat tenyésztenek, a gyerekeknek iskola van (hogyan kell használni a kést? tananyaggal), és persze ott vannak a zombik, akik abszolút kiszámíthatóak. Amit imádok, hogy egyrészt mindig kiderül, hogy az igazán gázos arcok az emberek és nem a zombik (lásd kiszámíthatatlanság), meg hogy kicsit olyan, mint amikor először volt otthon PC, és fent volt rajta az Alone in the dark nevű játék egy korai változata, és minden nagyon izgalmas volt, mert bárhonnét bármi előjöhetett, vagy találhattál egy eszközt, ami egész máshogy, de megmenti később az életed. Ez akkor 12 évesen lenyűgöző volt, és most is ilyen érzésem volt. Például nyilván dugig van az áruházban a boros polc, mert az emberekből zombik lettek, a zombik pedig nem isznak bort.

Ami külön tetszett, hogy Michonne mosolygott, és megeresztett egy "poént", mikor lefejezte a papír bábut.

És az is kiváló ötlet, hogy mi van akkor, ha valaki betegségben meghal, és persze bezombul, de bent, a védett területen, ej micsoda mészárlás lesz!

Főszereplőt most hálisten nem nyírtak ki, ez is megtörténhet persze bármelyik részben.

Napi tanulság: először kell sminket mosni, utána hagymát kockázni, nem fordítva. (Kivéve ha emós kinézetet szeretnél.)

Egyébként pedig ma: Walking Dead!!! S04E01, és Betrayal S01E03 meg Társas játék S02E03.

Van az Xfaktorban a Tündi, tudjátok, a pornós lány, és egészen érdekesen jól énekel, de sajnos nem tudok másra gondolni, hogy miből hány férne a szájába, meg állítólag van valami jelenet, amikor análisan illetik, én nem néztem meg, de elmesélték és voltam olyan hülye, hogy elképzeltem (plasztikus volt a leírás), aztán az összes mentor arról beszélt neki, hogy "hagyjuk magunk mögött a múltat" és "csak a jövő számít", ebből rájöttem, hogy ők is végig, de végig arra gondoltak, amire én, és amire mindenki más. Már várom, hogy megkérdezzék, "mit éreztél mélyen ott belül", és akkor hátha összezavarodik, hogy pontosan mire vonatkozik a kérdés.

Azért drukkolok neki.   

Most tényleg bepöccentem, hogy mindenki köcsög, vagy én vagyok nyomasztó áldozat-típus, azt nem tudom, mindenesetre azt hogy képzelik, hogy meghirdetnek egy (fizetős) kreatívírás kurzust, a végén egy novella versennyel, a nyertes megjelenik, és már vége a kurzusnak, megvolt a záróünnepség, és a verseny eredményével kapcsolatban konkrétan eltűntek, nem válaszolnak, leszarják?? Végülis már mindenki befizette.

Meg az is milyen, hogy kivételesen szombaton is kellett volna dolgoznom, megbeszéltem a főnökömmel, hogy ma délelőtt megbeszéljük, mit hogyan, hívtam 2x, üzentem neki, baszott reagálni, én ezt vártam egész nap, mert ma lett volna időm megcsinálni, aztán este 7kor idebasz egy sms-t, hogy holnap délelőtt (vasárnap, értitek) beszéljünk? Miből gondolja, hogy ráérek? Vagy ha mégsem fontos, miért nem mondja meg? Miért kell az egész hétvégén ezen nyomasztódnom, stresszelnem? Miért nem szarom le? Miért hiszem el, amit az emberek mondanak?? Most ez iden demagóg álnaiv szar, de ez van, persze a fűnyíróját is megbaszhatja mindenki, akkormár.

Már csak az kéne, hogy elmaradjon az Xfaktor, és akkor tényleg felkötöm magam. (Ez persze vicc, humor, feszültségoldás céljából)

Amúgy, annak is megvan a maga bája, mikor az a péntek esti program, hogy várjuk a tescót. A házhozszállítást. 8 és 10 közöttre ígérték, fél 10-kor már feszültek voltunk. Adrenalin.

Hazajöttem egy igazán foscsi nap után (mindenki kibaszott köcsög), unom a rám ömlő stresszt, a sötétben hazaérkezést - pedig csak most kezdődik, és gondoltam, megérdemlek egy csevapcsicsát a Montenegrói Gurmanból, meg akartam rendelni a neten, de a monitor nem működött, kipróbáltam másik konnektorban, ott igen, de ott nem ért el a gépig, hosszabítóztam, szarakodtam fél órát siker nélkül, gondoltam, velem nem babrál ki, majd megrendelem i-paden, de az tökig, vagy még annál is jobban le volt merülve, sebaj, akkor nem eszem, beérem szellemi táplálékkal, bekapcsolom a tévét, ami persze nem sikerült, 10 percig mutatta, hogy T-home, nagy rózsaszínben, a kurva anyját, ki-be kapcsolgattam, de hiába, aztán hazaért a csajom, leült a gép elé, én duzzogva mosogattam (a csap bezzeg működik), Barátnőm kérdi 2 perc múlva, hogy mit rendeljen nekem, működik a monitor, csak megmozgatta kicsit a zsinórt, én is megmozgattam 50szer nyilván, mindegy. A tévét is 2 perc alatt bekapcsolta.

A csevap isteni volt, ma már nem nyúlok semmihez. Az ios7-es kalandjaimat még nem is meséltem, majd legközelebb.

Az elmúlt 24 órának a szokásosnál több részét töltöttem fájó testem börtönében. Ez részben abból fakadt, hogy végre elmentem fogorvoshoz, a régi már csak szájsebészkedik, és nem fűlött a fogam (haha) újat találni, de aztán ajánlottak egy munkahelyhez közeli rendelőt, de végül pont aznap elromlott a szék és máshová kellett mennem. A fogorvos pakisztáni, ami érdekes, mert rajta kívül csak 1 pakisztánival találkoztam életemben, és az pont ugyanígy nézett ki, meg nekem amúgy is érdekes, ha valaki pakisztáni, és elgondoltam, mennyi atrocitás érhette itt nálunk, mivel pakisztáni, lehet, hogy büntetésből lett fogorvos, hogy visszaadja a kínt... persze nem, mert kiváló munkát végzett, és már csak 3szor kell mennem hozzá, hogy tökéletes legyen a fogsorom, és este 10-ig olyan voltam utána, mint akit szélütés ért, mert a fél arcom egyáltalán nem mozdult, és Barátnőm szerint ez vicces, persze tényleg az, csak ne lettem volna olyan éhes és szomjas.

Aztán boldog volt az este és az éj, egészen reggel 5 óra 2 percig, amikor is kirántott az ágyból az alhasi görcs, persze az elején kell bevenni a gyógyszert és akkor nincs semmi baj, de én az elején még nem ébredtem fel, tehát reggel fél 7-ig fetrengtem a görcstől, kéne ilyenkorra valami injekció, az gyorsabban hat, esküszöm, szívesen hasba szúrnám magam ilyenkor, csak ne kelljen ezt elviselni. Arról ne is beszéljünk, hogy állítólag a szülés is ilyen, csak hatványozottan, és sokkal tovább tart, legalább edződöm, legyünk pozitívak, mint mindig.

Fájás elterelés képpen elolvastam Papp Diána Kerek perec című regényét, mondanám, hogy az is fájt, de nem lenne igaz, kiváló fájdalomcsillapító, figyelem elterelő.

Most egy ideig ne fájjon semmi. Nem viselem jól.

Fővárosban élek, de ezt egyáltalán nem használom ki. Kollégák, barátok mesélnek új helyekről, éttermekről, szórakozóhelyekről, programokról, én meg abszolút vidéki kislánynak érzem magam ilyenkor. Van, hogy úgy teszek, mintha tudnám, miről van szó, és sunyiban guglizok. Pedig nem is lakunk messze a város közepétől. A múltkor rájöttem, hogy nem tudom, hány éve nem voltam a Vörösmarty téren, vagy a Váci utcában. Körülményes lettem talán, mert elrettent a "minek" és a "hogyan" kérdése (a "mikor"-ról nem is beszélve). BKV jegyem nincs, a taxi megdrágult, kocsival hülyeség. A bicikliről ne is beszéljünk, koszos leszek, mire felcipelem a pincéből. Az igazság talán ott (is) keresendő, hogy a nevezett kollégák és barátok szinglik, párkeresők, ezért muszáj benne lenniük az áradatban.

Ezen kívül, alapból lusta vagyok, rengeteget dolgozom, így is alig vagyok itthon. Azért néha zavar ez az állapot, és olyankor Barátnőmmel elindulunk a Városba. Szombaton is így tettünk: megebédeltünk a Pad Thai-ban (gondolom ismeritek, most már mi is), aztán turistásat játszottunk, sétáltunk a Bazilika körül, és be is kukucskáltunk, mert korábban sosem voltunk a Bazilikában. A milánói meg a kölni dómban persze igen. Bemenni sajnos nem lehetett, mert valakik pont most mondták ki a boldogító igent.

Sokszor kielégít a lehetőség tudata, hogy mehetnék, ha akarnék, de nem akarok. Meg különben is: jó itthon. Ezzel vajon más is így van?

A szomszédok tegnap hajnalban leejtettek egy fémlábast. Cserébe ma énekeltem nekik hamisan, hogy frerözsákkö frerözsákkö dormévú dormévú.

Úgy tűnik, új szomszédaink vannak. Ezt abból gondolom, hogy korábban sosem hallott zajok szűrődnek át hozzánk. Számításaim szerint a hálószobánk szomszédos az ő konyhájukkal. A probléma, hogy a falak vékonyak, és ők nagyon korán kelnek. Ezen kívül, szeretnek a konyhában lenni. Reggel 5.30 é s 6 óra között a konyhában diskurálnak (dörmögő férfi hangot időnként megszakító csivitelős női hang), és mikróznak, hogy rohadnának meg. Többször ébredtem már a pár percig búgás majd csilingelés hangra, mire rájöttem, hogy ez csak mikró lehet. Biztos így melegítik a teavizet, vagy nem tudom. 

Az sem kellemes gondolat, hogy a hang bizonyára nem egyirányú, tehát logikus, hogy ők is hallanak minket, és a hálószobatitok nyilván azért titok, mert más nem hallja. Mindössze két dolog vigasztal:

1. Ha ilyen geci korán kelnek, biztos korán fekszenek - így míg mi reggel, ők este nem tudnak tőlünk aludni

2. Sosem fogjuk egymást szemtől szemben felismerni, mert másik lépcsőház. Így a titok mégiscsak titok marad.

Mindenesetre, senki se mikrózzon reggel 6 előtt.