Ma reggel teljes nyugalomban, komótosan készülődtünk. Meg is lepődtem, hogy milyen hamar megreggeliztünk, jól állunk a zuhanyozással stb., aztán kiderült, hogy gyengül az elem a faliórában, ezért lassabban jár, és rohadtul el vagyunk késve már.
Legalább volt egy békés reggelünk.
5 hete tartom a diétát. Egyetlenegyszer sem csábultam el ez alatt, talán az volt a maximum, hogy 20 g helyett 25 g tönkölyös kekszet ettem uzsonnára. Meg persze azok a csapdák, amiket nem tudtam kikerülni. De sem csokit, sem sütit, sem cukros üdítőt nem fogyasztottam. Egyrészt kicsit megveregetem a vállamat, mert geci nehéz, másrészt viszont kicsit sem jobb, ahogy telik az idő. Megszagoltam az előbb a csoki puding tálját, és majdnem elsírtam magam. Már rájöttem, hogy nem a cukor függőség a bajom, hanem csak a tiltott gyümölcs, hogy valamit akkor se lehetne, ha kívánnám. Ez pedig sosem múlik el.
Olvasom a Cukor blues című könyvet, ami igazán durva, és ad egy kis lendületet, bár kicsit túlzásnak érzem, hogy a világ összes betegségét, a pestistől a rákig, a cukornak tulajdonítják. Mindenesetre hizlal. Én maradtam a mínusz 3 kilónál (ennyit nyomott az úszógumi), ennél lejjebb nem megy egyelőre. Nagyon nehéz minden egyes nap.
Tegnap csupa olyat ettem, amit a diétám miatt nem lehetne: hamburgert és csokifagyit. Mindkettő buherált volt, a fagyi cukormentes, a hambi tönköly bucis.
A fagyi úgy volt, hogy elmentünk egy újonnan nyílt Vanilin cukrászda mellett, vagyis elmenni nem lehetett, mert annyira vonzó volt, hogy egyszer csak bent találtuk magunkat, nagyon szépen meg van csinálva, megfelelően giccses és modern, én is pont ilyenre csinálnám a cukrászdámat, ha lenne. Nagyon szép sütik, csokik, fagyik vannak, már éreztem, hogy szúrja a szememet a sírás (nem viccelek, 4 hete diétázom), amikor megláttam, hogy van cukormentes fagyi is. Amúgy ilyet sem ehetnék, mert tej van benne és meg is vagyok fázva, de az önuralmam ennyire már tényleg nem képes, úgyhogy ettem egy gombóccal. Amúgy jó szar volt, illúziónak talán valamicske.
A hamburger pedig úgy volt, hogy Újbudán van a Magic Burger, ahol van tönkölyös buci (= teljes kiőrlésű, = lassan felszívódó szénhidrát, = ehetem). Ez viszont tényleg isteni volt, csak szerintem túl sok, az elmúlt egy hónapban egyszer sem laktam jól fele ennyire sem, és aggasztott, hogy nem tudom, pontosan miből mennyi kerül a szervezetembe. A hely amúgy zsír, csak nekem nem jön be Újbuda. Pedig új is meg Buda is, tehát elvileg nem lehet rossz, de nekem hiányzik belőle a lélek. Sok szép új épület, zöld, Duna meg minden, de nekem olyan, mintha egy másik város lenne. Messze van.
Egyébként pedig többen mondják, hogy milyen szépen lefogytam,egybehangzóan állítják, hogy eltűnt az úszógumi, amiben az az elgondolkodtató, hogy eddig senki sem mondta, hogy úszógumim lenne.
Legyünk őszinték: a ballonkabát nem szellőzik. Ez szélviharban kifejezetten hasznos, csakhogy kifelé sem. Nekem most van először ballonom (régi titkos vágyam teljesült), és külön izgalmat okoz, hogy mire beérek dolgozni, ne izzadjak. A stressz, mondanom sem kell, szintén nem a barátom ebben a helyzetben.
Nna, én is rákaptam a True detective-re, tegnap lenyomtam 5 részt, és már csak 3 van, azért nem mondom, hogy teljesen értem, miért zabálják ennyire, persze nagyon szépen meg van csinálva, Matthew és Woody ügyesek, és nézem magam is, de azért nem csúszott be a top 5 evör sorozatba.
A top 5 evör ugyanis:
1. L word
2. Sírhant művek
3. Melrose place (a régi)
4. Walking dead
5. Vészhelyzet.
És akkor még hozzá teszem a Criminal minds-ot, a Revolutiont (bár ezt csak mert most aktuális), meg a Pszicho-t, amiből csak 1 évad volt eddig, de azt szerettem.
Amúgy tök bosszantó, megint kezdek beteg lenni, a torkom úgy fáj, mintha kardot nyeltem volna, meg a szokásos hidegrázás, takony, pedig pénteken még úgy éreztem, hogy én vagyok a világ ura, tisztára mint Leonardo DiCaprio a Titanicban, egyik nap még a hajó orrában ordít, aztán másnap a jégtábla alatt haldoklik.
Továbbá kristálytisztán hallottam, hogy az előbb a szomszéd leejtett egy lábast.
Van abban valami nosztalgikusan zavarba ejtő, ha az ember Parndorfban mászkál, vásárlás tényére utaló zacskókkal megpakolva, és közben sunyiban, alufóliából szendvicset eszik.
Eszembe jutott, mikor, kb. '90 körül, életemben először Bécsben voltunk a családdal, és egyrészt nem tudtam felfogni a játékboltok színes kínálatát (Barbie minden mennyiségben, Polly Pocket ami máig a kedvencem, ezer féle My Little Pony), másrészt pedig McDonalds, ahol üdítőt nem vettünk, hanem nagymamám elővette a műanyag citromleves flakont, amiben házi készítésű málnaszörp volt. Gondolom, engem ez akkor még nem zavart volna, de valamelyik szülőm feszengett emiatt, amiből mintha én is érzékeltem volna valamit.
Szóval, Parndorfban is valami ilyesmi volt, mert azt mégse írhattam magamra, hogy emberek, ki tudom fizetni a nordsees szendvicset is, nem csak a nike cipőt, csak ugye a speciális diétám miatt lassú felszívódású szénhidrátot kell ennem, azt meg nem nagyon árulnak itt.
A málnaszörp is jól jött volna azért, xilittel mondjuk.
Életmód váltás történt, ahogy ezt mondani szokás. Úgy indult a dolog, hogy különböző orvosok kezei közé kerültem, és nagyjából egybehangzóan megállapították, hogy inzulin rezisztenciám van. Ebben az az érdekes, hogy nem tudok olyan embert, aki elment volna ilyen vizsgálatra, és azt mondták volna neki, hogy nincs ilyen problémája. Persze sokan nem nézetik meg, és boldogan élnek, míg meg nem halnak valami másban, vagy bejön a jósolt következmény, és cukorbetegek lesznek. A lehetséges következmények, a cukorbetegségen kívül: hajhullás, randa bőr, hízás, szőrösödés, meddőség, benga testűvé válás. Az okok: genetika, és a rettentő szar életmód; cukor, alkohol, rendszertelen evés, kevés mozgás, vagy ezek tetszőleges kombinációja.
A megoldás pedig az étkezés totális kontrollálása, és a kötelező testmozgás. Az étrend elsőre nagyon durva, én konkrétan sírtam, mikor utánaolvastam, aztán sokáig könnybe lábadt a szemem a Sparban, mikor elsétáltam a chipsek mellett (amit amúgy szinte sosem eszem), és dagonyáztam az önsajnálatban. A lényeg, hogy meg van szabva, mikor mennyi, és milyen felszívódású szénhidrátot lehet enni. Ami drasztikusan eltér attól, hogy mikor, mennyi és milyen szénhidrátot szeretnél enni. Cukor kerülendő, 1 pohár gyümölcslé étkezésnek számít (a 100%-os is), gyümölcsöt este már ne egyek, fehér kenyeret soha, alkoholt se kéne, de ezt nem tartom be (mindennek van határa). Nincs csoki, vaníliás karika, és kit kates nutellás torta sem (ma hallottam erről, ilyen is van!).
Lassan 3 hete csinálom 90%-os szigorral, és kezdem látni a jó oldalát: pl. fogytam 2,5 kilót; és végre kiélhetem a kontrollfreak, autizmusba hajló énemet. Komoly rendszer van, ami mindenre kihat, és büszke is vagyok magamra eddig, mert tudom tartani, az edzést is, ha törik-ha szakad, eltakarodok 3-szor kardiózni valamit.
Az a nehéz, hogy egy másik orvos azt mondta, hogy lehetetlen ezt ilyen szigorúan tartani egy életen át, és kompromisszumok kellenek, kisebb bűnözésekkel, ünnepi csoki tortával stb, amit értek én, csak akkor mihez tartsam magam?
Öröm az ürömben továbbá, hogy rengetegszer voltam mostanában vérvételen, és minden alkalommal bezsebelem a bókokat a gyönyörű vénáim miatt. (Lenne inkább jó seggem...)
Egyébként az unokaöcsém már 3 hetes nagyfiú, és pont úgy működik, ahogy a munkaköri leírásban meg van írva, csak szerintem szebb az elvártnál, és tiszta anyja, az anyjára pedig én is nagyon hasonlítok, tehát ebből logikusan következik, hogy szép vagyok én is.
Mondhatom, mennyei, hogy kibújik az első tavaszi napsugár, és máris egész nap ordítoznak a cigánygyerekek az ablakunk alatt, rosszabb, mintha egy strand fölött laknánk, az az egy vigasztal, hogy már 7-8 évesek, tehát még 1-2 év, és ivarérettek lesznek, és randizni fognak, talán már napközben is.
